Azonosító

Egy programozási nyelv azonosítójának nevezünk egy olyan karaktersorozatot, ami egy változót, függvényt, modult, vagy más nyelvi elemet azonosít. Az azonosítók teszik lehetővé, hogy a forráskód emberek számára is olvasható legyen. Általában a hivatkozott programelem nevét, vagy a viselkedésére utaló szót választanak azonosítóként a programozók.

Az azonosító formája szinte minden programnyelvben kötött. Általában az angol ábécé betűiből, az aláhúzásjelből, és számjegyekből állhatnak és az első karakter nem lehet számjegy. Az azonosítók maximális hossza a mai programnyelvekben rendszerint több, mint amire normális esetben szükség van. A standard C-ben például legalább 31 karakter. Sok programozási nyelvben nem használhatók azonosítóként a nyelv kulcsszavai.

Bizonyos rendszerekben az azonosító nevének illik utalni a tartalmára. Ezt kódolási konvenciók szabályozzák. C-ben a változók és függvények azonosítóit általában kis betűvel írjuk, a makrók (konstansok) neveit pedig csupa nagybetűvel. Több nyelvben is használható az ún. magyar jelölés (Hungarian notation), amiben az azonosító első néhány karaktere az azonosított típusát jelöli.

Egyes nyelvek különbséget tesznek a kis- és nagybetűs azonosítók közt. Ezeknél sokszor gyakorlat, hogy ugyanaz a név nagybetűsként egy osztályt, kisbetűsként egy változót jelent.

Azonosító elnevezési javaslatok

Az egyes nyelvi konvenciókon túl, vagy azoknak megfelelően érdemes néhány egyszerű szabályt fejben tartani az azonosítók neveinek megválasztásakor. Ezek egyike sem kötelező jellegű, bizonyos helyzetekben akár egymásnak is ellentmondhatnak.

• Legyen beszédes. Az azonosító lehetőleg utaljon a tartalmára
• Legyen rövid. Gépelni, tördelni, és olvasni is könnyebb a kódot, ha az azonosítók egy- vagy két egyszerű szóból állnak
• Legyenek eltérőek. Minél kevésbé hasonlítanak egymásra az azonosítók, annál nehezebben lehet őket összekeverni.
• Az elnevezés legyen egységes. Átláthatóbb kódot eredményez, ha az azonosítók elnevezése mindenhol hasonló elvek szerint képződik.
• Változó-, mező- és objektumnevek legyenek főnevek. A nyelvi struktúrák (if, while, ...) gyakran egészen természetes "mondatokat" adnak így ki.
• Művelet neve legyen ige, vagy ige és tárgy alakú. Az imperatív programnyelvek így utasítássorozatként olvashatók. Logikai értéket visszaadó függvényeknél ajánlott az is, vagy a has kezdet.
• Legyen angol. A programozási nyelvek kulcsszavai jellemzően angol nyelvűek. A vegyes nyelv nehezebben olvasható. Az ékezetes betűk kódolása a forrás mozgatásakor elromolhat. Előfordulhat, hogy más anyanyelvűek is olvassák a kódot.