A kezdő programozó-Frontális támadás módszere

A Programozás Wiki wikiből

A kezdő programozó miután megírt több apró - egyenként néhány tucat soros - programot, gyakran azt hiszi, hogy akkor néhány ezer soros programok fejlesztése is ugyanaz lesz, mint a rövidebbeké, csak tovább tart. Ő a monolitikus programozásnál tart.

A kezdő programozó a programozás tanulása során felcsipegeti a tudásmorzsákat, a trükköket, a megszakítási címeket és a spéci megoldásokat. Esetleg optimizálási megoldásokról is hall, sőt dokumentálásról is olvasott.

Egy új, esetleg összetettebb feladat megoldásához is úgy viszonyul, mint a korábban megírt rövidebb programokhoz. Nagy vonalakban átgondolja az adatszerkezetet, a megoldási módszert, amit a feladat elején még nem lát. Arra majd időben kitalál valamilyen megoldást - gondolja magában. Rövid tervezgetés után, előveszi a szeretett és jól megtanult programozási nyelvet és elkezdi megírni a programot, az első szótól folyamatosan haladva az utolsó felé. Természetesen,mivel a program hosszabb, mint szokott, ezért gyorsan újabb és újabb eljárásokat talál ki a feladatok megoldására, újabbnál újabb alacsony szintű rendszerkezelő programrészleteket dolgoz ki.

Lehetőleg a program minden részével foglalkozik (frontális támadás módszere), mivel csupa globális változót használ, és az esetlegesen meglévő programmodulok ezeken a változókon át kommunikálnak. A program írása az utolsó sor utáni "END." (csukó kapcsos zárójel vagy RETURN, stb.) szavakkal végződik.

Mivel az így megírt program általában nem működik, a fejlesztő mágus hamarosan megunja az állandó javításokat. A programot javítani senki sem tudja, még ő sem. A javítások újabb problémákat vetnek fel.

Lásd még[szerkesztés]

Dunning-Kruger hatás