Azonosító

A Programozás Wiki wikiből

Egy programozási nyelv azonosítójának nevezünk egy olyan karaktersorozatot, ami egy változót, függvényt, modult, vagy más nyelvi elemet azonosít. Az azonosítók teszik lehetővé, hogy a forráskód emberek számára is olvasható legyen. Általában a hivatkozott programelem nevét, vagy a viselkedésére utaló szót választanak azonosítóként a programozók.

Az azonosító formája szinte minden programnyelvben kötött. Általában az angol ábécé betűiből, az aláhúzásjelből, és számjegyekből állhatnak és az első karakter nem lehet számjegy. Az azonosítók maximális hossza a mai programnyelvekben rendszerint több, mint amire normális esetben szükség van. A standard C-ben például legalább 31 karakter. Sok programozási nyelvben nem használhatók azonosítóként a nyelv kulcsszavai.

Bizonyos rendszerekben az azonosító nevének illik utalni a tartalmára. Ezt kódolási konvenciók szabályozzák. C-ben a változók és függvények azonosítóit általában kis betűvel írjuk, a makrók (konstansok) neveit pedig csupa nagybetűvel. Több nyelvben is használható az ún. magyar jelölés (Hungarian notation), amiben az azonosító első néhány karaktere az azonosított típusát jelöli.

Egyes nyelvek különbséget tesznek a kis- és nagybetűs azonosítók közt. Ezeknél sokszor gyakorlat, hogy ugyanaz a név nagybetűsként egy osztályt, kisbetűsként egy változót jelent.

Azonosító elnevezési javaslatok[szerkesztés]

Az egyes nyelvi konvenciókon túl, vagy azoknak megfelelően érdemes néhány egyszerű szabályt fejben tartani az azonosítók neveinek megválasztásakor. Ezek egyike sem kötelező jellegű, bizonyos helyzetekben akár egymásnak is ellentmondhatnak.

  • Legyen beszédes. Az azonosító lehetőleg utaljon a tartalmára
  • Legyen rövid. Gépelni, tördelni, és olvasni is könnyebb a kódot, ha az azonosítók egy- vagy két egyszerű szóból állnak
  • Legyenek eltérőek. Minél kevésbé hasonlítanak egymásra az azonosítók, annál nehezebben lehet őket összekeverni.
  • Az elnevezés legyen egységes. Átláthatóbb kódot eredményez, ha az azonosítók elnevezése mindenhol hasonló elvek szerint képződik.
  • Változó-, mező- és objektumnevek legyenek főnevek. A nyelvi struktúrák (if, while, ...) gyakran egészen természetes "mondatokat" adnak így ki.
  • Művelet neve legyen ige, vagy ige és tárgy alakú. Az imperatív programnyelvek így utasítássorozatként olvashatók. Logikai értéket visszaadó függvényeknél ajánlott az is, vagy a has kezdet.
  • Legyen angol. A programozási nyelvek kulcsszavai jellemzően angol nyelvűek. A vegyes nyelv nehezebben olvasható. Az ékezetes betűk kódolása a forrás mozgatásakor elromolhat. Előfordulhat, hogy más anyanyelvűek is olvassák a kódot.