„Rekord (adatszerkezet)” változatai közötti eltérés
(Pascal hátrébb, python hozzáadása) |
|||
11. sor: | 11. sor: | ||
===C=== | ===C=== | ||
<Source Lang="c"> | <Source Lang="c"> | ||
− | #include <stdio.h> | + | #include <stdio.h> |
struct _datum { | struct _datum { |
A lap 2010. szeptember 3., 00:38-kori változata
A rekord a legegyszerűbb adatszerkezetek egyike, amely két vagy több egymástól független és potenciálisan eltérő típusú változót (mezőt) foglal egyetlen egységbe. A rekord mezői a memóriában szigorúan egymást követően foglalnak helyet a rekordban történő felsorolásuk sorrendjében, bár szóhatárra igazítás alkalmazása esetén az egyes mezők között kitöltő (filler) adatterületek is jelen lehetnek, amelyek tartalma nem definiált. A rekord méretét a mezők és ezen kitöltő területek összege határozza meg.
A legtöbb programozási nyelv a beépítettek mellett megengedi saját rekordszerkezetek definiálását is a programozó számára, amelyhez tipikusan a rekord mezői nevének és típusának felsorolását követeli meg. A rekordok egymásba ágyazhatók - azaz egy rekord mezője maga is lehet egy rekord -, és egyes nyelvekben (pl. Pascal) lehetőség van alternatív ill. feltételes rekordszerkezet definiálására is, ami a rekord egy részének több eltérő mezőkészletként történő értelmezését is lehetővé teszi. Ebben az esetben a rekord mérete a a fix mezők ill. a legnagyobb alternatív mezőkészlet méretének összegével egyezik.
A rekord mezőit a programozási nyelvek szintjén általában nevükön keresztül lehet elérni, gépi kódra fordítva azonban a rekord kezdőcímét meghatározó báziscímhez képest eltolással kerülnek elérésre.
A legtöbb objektumorientált programozási nyelv az objektumokat belsőleg rekordokként kezeli, azzal a különbséggel, hogy az objektumok adatmezői mellett azok metódusainak címet is ez a speciális - a programozó számára nem látható és elérhető - rekord részeként tárolja, az ún. Virtuális Metódus-Táblában (VMT).
Rekordok használata különböző nyelvekben
C
#include <stdio.h>
struct _datum {
int ev; // mehetne akár "int ev, ho, nap;" szintaktikával is.
int ho;
int nap;
};
int main() {
struct _datum datum = {2010,8,6};
printf("Ev : %d\n",datum.ev);
printf("Ho : %d\n",datum.ho);
printf("Nap: %d\n",datum.nap);
return 0;
}
Go
package main
import "fmt"
type TDatum struct {
ev, ho, nap int
}
func main() {
datum := TDatum{2010,8,6}
fmt.Println("Ev :",datum.ev)
fmt.Println("Ho :",datum.ho)
fmt.Println("Nap:",datum.nap)
}
Pascal
Program Rekord;
Type TDatum = Record
ev:String;
ho:1..12;
nap:1..31;
End;
Var datum:TDatum; {egy TDatum típusú rekord létrehozása}
Begin
{hivatkozás a rekord egyes mezőire}
datum.ev:=2010;
datum.ho:=7;
datum.nap:=11;
{illetve lekérdezés}
With datum Do Begin
WriteLn('Ev : ',ev);
WriteLn('Ho : ',ho);
WriteLn('Nap: ',nap);
End;
ReadLn;
End.
Python
Ha az asszociatív tömb nem jó megoldás számunkra, akkor osztályt definiálunk, amelyben kötöttek a változók.
#!/usr/bin/python
class datum(object):
def __init__(self, ev=None, ho=None, nap=None):
self.ev=ev
self.ho=ho
self.nap=nap
ma = datum(2010,8,6)
print ma.ev
print ma.ho
print ma.nap